Sziasztok itt is van az első rész! Akinek tetszik kommenteljen és iratkozzon fel! :)
Elizabeth Nataniel King szemszöge:
Szemeim lassan kinyíltak. Nem láttam semmit, sötét volt, csak az ébresztőórám világított piros fényekkel. Látásom lassan normalizálódott, 7 óra volt. Lassan felkeltem és a fürdő felé vettem az irányt. A tükör elé értem, mire megtorpantam. Te jó ég, szebb reggeleim is voltak már! Szemeim alatt karikák húzódtak, bőröm sápadt volt és a hajam mint egy hatalmas széna kazal. Borzalmas látványt nyújtottam. Gyorsan megmosakodtam és megfésültem derékig érő barna hajam majd visszamentem a szobámba. A nyitott szekrény előtt álltam elmélkedve hogy mit vegyek fel? Tekintetemet az ablakra szegeztem. Az idő ragyogó volt, ahhoz képest, hogy tél vége felé járt. Kiválasztottam kedvenc cső nadrágomat, egy hozzá illő kék pólót és egy meleg fekete hosszú ujjút. Táskámat már tegnap összepakoltam így csak egy plusz úszó sapkát dobtam a tatyómba, biztos ami nem véletlen alapon. Végre eljött ez a nap is! Több mint 3 hónapos gyakorlás után, végre itt vagyunk! Az országos bajnokság selejtezőjén. A srácokkal ez a bajnokság minden álmunk! Életem a sport! Ahogy Niall-nek is. Mindent együtt csinálunk így kérdés sem volt, hogy egy gimibe menjünk, ahol közösen jelentkeztünk az úszó csapatba, Hope-val és Mark-kal. Hope-val még az általános iskolában lettem jóban, amikor mindig cikiztek amiatt, hogy csak Niall a barátom. Mark-kal egy kirándulás alkalmából ismerkedett meg közelebbről Niall, majd bemutatta nekem és Hope-nak. Hope és Mark között az első perctől meg volt az a bizonyos vibrálás, de nem vallják be, hogy szeretik egymást. Pedig nagyon édesek lennének együtt. Gondolataimat egy ismerős hang szakította meg. Az ablak felől jött. A hanghoz hamarosan pattogások is csatlakoztak, nem igaz, ez a majom megint be akarja törni az ablakom? Sietve mentem az ablakomhoz. Kinyitva megpillantottam a szőke majmomat akiben még mindig azt a játékos kis fiút láttam, akit több mint 12 éve ismertem meg.
-Van ajtónk is-kiabáltam ki neki.
-Neked is jó reggelt Nati!-felelte mosolyogva. Egyedül ő nevezett a középső nevemen, nem zavart. Ez olyan mintha egy becenév lenne. -Mehetünk?-kérdezte-Vagy még álmodozol egy kicsit-pimaszkodott, amire csak egy nyelvnyújtással válaszoltam, amire elnevette magát. Lerohantam a lépcsőn, át a nappalin, be a konyhába ahol anya fogadott a csomagolt reggelimmel. Tudta, hogy nem fogok itthon reggelizni, túl jól ismer. Egy puszit nyomtam az arcára majd szaladtam tovább.
-Szia kicsim, sok sikert, szeretlek!-kiabálta utánam.
-Köszi anya, szia, én is!-kiabáltam vissza cipő húzás közben. Kirontottam az ajtón ami előtt már Niall türelmetlenül várt.
-Végre! Azt hittem soha nem jössz ki!-magyarázta, de nem is foglalkoztam vele.
-Hope, Mark?-kérdeztem értetlenül, úgy volt együtt megyünk.
-Mark tegnap azt mondta, majd ők autóval jönnek.-vont vállat. Klassz! Most buszozhatunk egyedül, megint. Nem zavart annyira, hisz mindent szeretek amit Niall-lel csinálunk, de Hope mostanában elég gyakran lekoptatott, értem én, hogy most "szerelmes", de ez már harmadik a héten!
-Izgulsz?-kérdezte Niall, miközben felszálltunk a buszra.
-Kicsit, hisz ez csak egy országos verseny.-éreztem, hogy a hangom remeg az idegességtől. Hirtelen Niall elkapta a kezem és maga felé fordított. Mélyen a szemembe nézett.
-Shh, nyugi, itt vagyok melletted!-mondta, majd erősen megölelt, miközben a hátamat simogatta. Mindig tudta mit mondjon, hogy megnyugodjak. Leültünk. Az út hangtalanul telt. Végre megérkeztünk.
A buszmegállóban Hope és Mark várt ránk, majd elindultunk az uszoda irányába.
***
Az uszodába belépve egyből megcsapta az orromat a klóros víz szaga. Mások utálják ezt a szagot, de nekem ez kellett ahhoz, hogy megnyugodjak. Hope-val a lány öltöző felé vettük az irányt, míg Niall és Mark az ellenkező irányba haladtak. Gyorsan felvettük a fürdőruhánkat, majd a sapkát, a szemüveget és már siettünk is a medence irányába. Amint kiléptünk az öltözőből, egyből megakadt a szemem valamin. Nem valamin, inkább valakin! Egy szál fürdőgatyában ült a padon és barna szemeivel mindenkit szem ügyre vett, majd egy pillantást rám is vetett. Egy halvány, de még is elégedett mosoly ült ki az arcára, majd felállt és a medence felé vette az irányt. Nem tudtam levenni szemeimet, tökéletesen kidolgozott, izmos testéről, és gyönyörűen csillogó szemeiről, amelyeket egy percre sem vett le rólam. Hope es Mark vigyorogva figyelték az eseményeket, míg Niall nem nézte jó szemmel azt ahogy a helyes idegent bámulom.
-Ha már ki pasiztad magad, jó lenne megbeszélnünk a sorrendet.-kiabálta felém Mark, amit a helyes idegen is meghallott és egy fél mosollyal dícsért. Gyilkos pillantást vetettem Mark-ra amiből rögtön levonta a lényeget és fülét, farkát behúzva próbált Hope mögé bújni. Elindultam a srácok felé és Niall még mindig elég hülye fejet vágott, ilyen "Pont ő?" fejet. Nem mondtam inkább semmit csak hallgattam Hope elméletét.
Per-fect! *-----*
VálaszTörlés