Prológus

Elizabeth Nataniel King vagyok. Egy átlagos 16 éves sport mániás gimnazista. Legjobb barátommal Niall Horan-nal 4 éves koromban ismerkedtem meg amikor anyukámmal, Alexandra Clark-kal, egy London melletti kis faluba költöztünk. Mivel nem ismertünk senkit anya kitalálta, hogy rendez egy "házavató" partit a szomszédokkal. Niall a jobb oldali szomszédunk így ő is eljött. Ketten voltunk gyerekek a partin így anya felküldött minket a szobámba ami nem volt egy tipikus kislányos szoba. Nem voltak babáim vagy plüsmackóim, helyettük kisautók és sport cuccok foglaltak helyet a polcaimon. Niall-lel szó nélkül mentünk be és vágtunk neki a játéknak. Észre se vettük, hogy közbe beszélgettünk és nevetgéltünk. A parti végén hazament, de attól a naptól kezdve minden nap átjött vagy én mentem át. Végre lett egy igazi barátom, egy testvérem. Tudom most azt kérdezitek, miért nem a családomat mutatom be előbb, miért a szomszéd fiút? Hát a családomról annyit, hogy egyke vagyok, vagyis volt egy ikertestvérem, de a születésünk után, pár órával meghalt, mivel nem fejlődtek ki a szervei megfelelően. Apám egy barom! Megcsalta anyát így anya egyből elhagyta. Unokatestvéreim, mind idősebbek nálam, már a többségüknek családja van. Egyedül anya és Niall az igazi családom. Bocsánat, anya, Niall és Greg, Niall bátyja aki olyan mintha az én bátyám is lenne. Ha úgy vesszük, Niall pedig az öcsém. Tudom, 2 hónap az semmi, de na, nekem számít. Niall-lel együtt nőttünk fel. Egy oviba, általános és közép iskolába jártunk, járunk. Mindent együtt csinálunk, legyen az sport, bál vagy akár születésnap. Egy a baráti körünk is. Hope és Mark mindig velünk vannak és igaz barátaink, de akkor is Niall a legjobb barátom. Tudom, sokak szerint nincs fiú-lány barátság, de ez az! Eszembe se jutott volna másképp tekinteni Niall-re egészen addig a napig...