2.rész A verseny

Sziasztok itt is van a második rész! Akinek tetszik kommenteljen és iratkozzon fel! :)

 

 

 

Elizabeth Nataniel King szemszöge:


-Szóval Betty, ott tartottunk, hogy neked kellene a pillangót csinálnod, mivel ha Niall megcsinálja a mell úszást akkor lesz elég ideje felkészülni a vegyesre amit jó lenne ha ő csinálna meg mert neki a legerősebb a tüdeje. Mark, arra gondolt, te csinálhatnád a gyorsúszást, míg én a hátat. Mindenki érti?
-Igen!-mondta Niall és Mark egyszerre.
-Aha.-mondtam kicsit késve.
-Oké, akkor hajrá!-kiáltotta Hope. Mindig is ő lelkesítette a csapatot, ő volt a mi kis szurkoló lányunk.
-Minden oké?-kérdezte Niall komolyan.
-Igen, miért?
-Amióta megláttad azt a gyereket szinte nem is te vagy, mintha kicseréltek volna. Tudod, hogy ez a verseny az álmunk, és tudom, hogy neked is! Ne tereld el a figyelmedet hülyeségekkel.-mondta majd megölet. Igaza van. Én hülye! Ez a verseny a mindenem és nem hagyom, hogy egy helyes idegen miatt ne váljon valóra! Akár milyen izmos, sármos, erős, szexi is legyen az az idegen, ahh... Miket beszélek? Ébredj Betty! Ez nem egy tündérmese! Álmodozásomat egy hangos síp zavarta meg. Ahogy a medence felé kaptam a fejem, Niall már a vízben volt, ahogy a másik csapat egyik játékosa is. Niall, mint mindig, most is gyönyörűen úszott. A mell úszást különösen szépen tudta. Egy kicsivel vezetett csak, majd amikor a falhoz ért, lassított kicsit, megfordult majd meglökve magát hatalmas előnyre tett szert. A másik játékos sem tétlenkedett. Megpróbálta utolérni Niall-t aki már a célba járt, és be is ért, ezzel megnyerve az első fordulót. A második fordulót, az az a hát úszást Hope vitte véghez. Gyönyörűen úszta, de sajnos lassan így csak másodikok lettünk, de meg hátra van három kör, bármi megtörténhet! Harmadik körnél Mark állt a start vonalhoz, gyorsúszással. Elképesztő sebességgel úszta át a medencét így nem csak a fordulót nyerte meg, de rekordot is döntött. Nem is rossz Mark. Negyedik fordulót, már én úsztam, pillangó úszással. Ez a legbonyolultabb úszás, de egyben a kedvencem is! Felálltam a start vonalra és egy pillantást vetettem az ellenfelemre. Amikor megláttam, majdnem beleájultam a medencébe! Ez komoly? A helyes idegennel fogok versenyt úszni? Na ne! Ahogy rá néztem, éreztem ahogy arcom egyre forróbb lesz. Ő is rám nézett, majd kacsintott egyet és felvette a kezdő pózt. Én még tátogva álltam. Szó szerint lefagytam. Egy síp szót hallottam, majd az idegen belevetette magát a vízbe. Ekkor esett le, hogy versenybe vagyok. Hülye! Elbasztam! Olyan gyorsan úsztam ahogy csak bírtam, de vezetett. A fordulónál viszont egyenlítettem. Fej-fej mellett úsztunk a célig. Gyorsan feljöttem mire megláttam a kijelzőt: "Döntetlen". Hát én menten lehidaltam. Kimásztam a medencéből, mire az ellenfelem felém jött. Felkaptam a törölközőm és magamra tekertem.
-Szép volt, gyönyörűm!-mondta egy mosollyal az arcán.
-Te is tudsz valamit.-válaszoltam egy huncut mosollyal.
-Egy lányhoz képest nem rossz.-gonosz mosoly ült az arcára.
-A tiéd se rossz egy lányhoz képest!-vágtam vissza, mire csak felnevetett.
-Baby, ezt a beszélgetést majd később folytatjuk, most jelenésem van.-búgta a fülembe mire nyeltem egy nagyot. Elmosolyodott reakcióm hallatán majd elsétált és helyében csak Niall ölő tekintete maradt. Most már nem csak tekintetével, de szavaival is meg akart ölni.
-Betty, ez mi volt?-kérdezte idegesen, nem becézgetve. Hát ez rohadt szarul esett.-De most komolyan, mit akarsz tőle? Nem is ismered!-szavai víz hangként csengtek a fejemben, igaza van, mint mindig.-Ébredj fel, ne álmodozz már, ez egy verseny! Ha most nem úszok a lehető legjobb tudásommal akkor holt verseny lesz, ezt akarod?-kérdezte végig a szemembe nézve. Kék szemei a lelkembe láttak, ilyenkor még a hideg is kirázott. Nemlegesen ráztam a fejem.
-Mond ki! Hallani akarom!-szorította meg remegő kezeimet.
-Nem.-mondtam halkan, remegő hangon, de ő attól ezt meghallotta. Halvány mosoly ült az arcára. -Versenyzők a start vonalhoz!-hallottuk a bíró harsogó hangját, majd Niall egy puszit nyomott a homlokomra.
-Sok sikert!-kiabáltam utána, majd felállt a start vonalra. Kezemet ropogtattam az idegeséktől. Soha nem izgultam még ennyire. Hope és Mark mellém álltak és Hope szorosan megszorította jobb kezem.
-Tudom, hogy meg tudja csinálni.-mondta-És ezt te is tudod!-nézett a szemembe, majd megölelt. Niall-re pillantottam, és a verseny társára. Minő meglepő, sárm királlyal fog úszni. Szegén Niall látszott mennyire rosszul esett ez neki. Egy pillantást vetett ránk, inkább rám. Szemébe néztem, láttam benne a félelmet. Próbáltam bíztatóan nézni, de nem sikerült, így csak egy szívet formáltam a kezemből, így jelezve, minden oké! Elmosolyodott, majd felvette a kezdő pózt. A síp szóra, mint két puskagolyó, vetették magukat a vízbe. Niall szépen és elég gyorsan úszott, hogy lehagyja ellenfelét. A fordulónál már fej-fej mellett haladtak. Megfordultak, majd úsztak tovább felváltva. Hol Niall, hol a másik csapat versenyzője vezetett. Niall picit belehúzott a végén, de az idegen szorosan a nyomában volt. Már nem tudtam tovább nézni így eltakartam a szemeimet. Hatalmas taps vihar támadt az uszodában, majd egy nedves test ölelt magához.
-Nyertünk?-kérdeztem csukott szemekkel.
-Nem tudom, nézd meg magad.-tudtam, hogy mosolyog. Szemeimet a kivetítőre szegeztem....

1.rész Féltékenység

                                                                     

Sziasztok itt is van az első rész! Akinek tetszik kommenteljen és iratkozzon fel! :)

Elizabeth Nataniel King szemszöge:


Szemeim lassan kinyíltak. Nem láttam semmit, sötét volt, csak az ébresztőórám világított piros fényekkel. Látásom lassan normalizálódott, 7 óra volt. Lassan felkeltem és a fürdő felé vettem az irányt. A tükör elé értem, mire megtorpantam. Te jó ég, szebb reggeleim is voltak már! Szemeim alatt karikák húzódtak, bőröm sápadt volt és a hajam mint egy hatalmas széna kazal. Borzalmas látványt nyújtottam. Gyorsan megmosakodtam és megfésültem derékig érő barna hajam majd visszamentem a szobámba. A nyitott szekrény előtt álltam elmélkedve hogy mit vegyek fel? Tekintetemet az ablakra szegeztem. Az idő ragyogó volt, ahhoz képest, hogy tél vége felé járt. Kiválasztottam kedvenc cső nadrágomat, egy hozzá illő kék pólót és egy meleg fekete hosszú ujjút. Táskámat már tegnap összepakoltam így csak egy plusz úszó sapkát dobtam a tatyómba, biztos ami nem véletlen alapon. Végre eljött ez a nap is! Több mint 3 hónapos gyakorlás után, végre itt vagyunk! Az országos bajnokság selejtezőjén. A srácokkal ez a bajnokság minden álmunk! Életem a sport! Ahogy Niall-nek is. Mindent együtt csinálunk így kérdés sem volt, hogy egy gimibe menjünk, ahol közösen jelentkeztünk az úszó csapatba, Hope-val és Mark-kal. Hope-val még az általános iskolában lettem jóban, amikor mindig cikiztek amiatt, hogy csak Niall a barátom. Mark-kal egy kirándulás alkalmából ismerkedett meg közelebbről Niall, majd bemutatta nekem és Hope-nak. Hope és Mark között az első perctől meg volt az a bizonyos vibrálás, de nem vallják be, hogy szeretik egymást. Pedig nagyon édesek lennének együtt. Gondolataimat egy ismerős hang szakította meg. Az ablak felől jött. A hanghoz hamarosan pattogások is csatlakoztak, nem igaz, ez a majom megint be akarja törni az ablakom? Sietve mentem az ablakomhoz. Kinyitva megpillantottam a szőke majmomat akiben még mindig azt a játékos kis fiút láttam, akit több mint 12 éve ismertem meg.
-Van ajtónk is-kiabáltam ki neki.
-Neked is jó reggelt Nati!-felelte mosolyogva. Egyedül ő nevezett a középső nevemen, nem zavart. Ez olyan mintha egy becenév lenne. -Mehetünk?-kérdezte-Vagy még álmodozol egy kicsit-pimaszkodott, amire csak egy nyelvnyújtással válaszoltam, amire elnevette magát. Lerohantam a lépcsőn, át a nappalin, be a konyhába ahol anya fogadott a csomagolt reggelimmel. Tudta, hogy nem fogok itthon reggelizni, túl jól ismer. Egy puszit nyomtam az arcára majd szaladtam tovább.
-Szia kicsim, sok sikert, szeretlek!-kiabálta utánam.
-Köszi anya, szia, én is!-kiabáltam vissza cipő húzás közben. Kirontottam az ajtón ami előtt már Niall türelmetlenül várt.
  -Végre! Azt hittem soha nem jössz ki!-magyarázta, de nem is foglalkoztam vele.
-Hope, Mark?-kérdeztem értetlenül, úgy volt együtt megyünk.
-Mark tegnap azt mondta, majd ők autóval jönnek.-vont vállat. Klassz! Most buszozhatunk egyedül, megint. Nem zavart annyira, hisz mindent szeretek amit Niall-lel csinálunk, de Hope mostanában elég gyakran lekoptatott, értem én, hogy most "szerelmes", de ez már harmadik a héten!
-Izgulsz?-kérdezte Niall, miközben felszálltunk a buszra.
-Kicsit, hisz ez csak egy országos verseny.-éreztem, hogy a hangom remeg az idegességtől. Hirtelen Niall elkapta a kezem és maga felé fordított. Mélyen a szemembe nézett.
-Shh, nyugi, itt vagyok melletted!-mondta, majd erősen megölelt, miközben a hátamat simogatta. Mindig tudta mit mondjon, hogy megnyugodjak. Leültünk. Az út hangtalanul telt. Végre megérkeztünk.
 A buszmegállóban Hope és Mark várt ránk, majd elindultunk az uszoda irányába.
                                                                            ***
Az uszodába belépve egyből megcsapta az orromat a klóros víz szaga. Mások utálják ezt a szagot, de nekem ez kellett ahhoz, hogy megnyugodjak. Hope-val a lány öltöző felé vettük az irányt, míg Niall és Mark az ellenkező irányba haladtak. Gyorsan felvettük a fürdőruhánkat, majd a sapkát, a szemüveget és már siettünk is a medence irányába. Amint kiléptünk az öltözőből, egyből megakadt a szemem valamin. Nem valamin, inkább valakin! Egy szál fürdőgatyában ült a padon és barna szemeivel mindenkit szem ügyre vett, majd egy pillantást rám is vetett. Egy halvány, de még is elégedett mosoly ült ki az arcára, majd felállt és a medence felé vette az irányt. Nem tudtam levenni szemeimet, tökéletesen kidolgozott, izmos testéről, és gyönyörűen csillogó szemeiről, amelyeket egy percre sem vett le rólam. Hope es Mark vigyorogva figyelték az eseményeket, míg Niall nem nézte jó szemmel azt ahogy a helyes idegent bámulom.
-Ha már ki pasiztad magad, jó lenne megbeszélnünk a sorrendet.-kiabálta felém Mark, amit a helyes idegen is meghallott és egy fél mosollyal dícsért. Gyilkos pillantást vetettem Mark-ra amiből rögtön levonta a lényeget és fülét, farkát behúzva próbált Hope mögé bújni. Elindultam a srácok felé és Niall még mindig elég hülye fejet vágott, ilyen "Pont ő?" fejet. Nem mondtam inkább semmit csak hallgattam Hope elméletét.

Prológus

Elizabeth Nataniel King vagyok. Egy átlagos 16 éves sport mániás gimnazista. Legjobb barátommal Niall Horan-nal 4 éves koromban ismerkedtem meg amikor anyukámmal, Alexandra Clark-kal, egy London melletti kis faluba költöztünk. Mivel nem ismertünk senkit anya kitalálta, hogy rendez egy "házavató" partit a szomszédokkal. Niall a jobb oldali szomszédunk így ő is eljött. Ketten voltunk gyerekek a partin így anya felküldött minket a szobámba ami nem volt egy tipikus kislányos szoba. Nem voltak babáim vagy plüsmackóim, helyettük kisautók és sport cuccok foglaltak helyet a polcaimon. Niall-lel szó nélkül mentünk be és vágtunk neki a játéknak. Észre se vettük, hogy közbe beszélgettünk és nevetgéltünk. A parti végén hazament, de attól a naptól kezdve minden nap átjött vagy én mentem át. Végre lett egy igazi barátom, egy testvérem. Tudom most azt kérdezitek, miért nem a családomat mutatom be előbb, miért a szomszéd fiút? Hát a családomról annyit, hogy egyke vagyok, vagyis volt egy ikertestvérem, de a születésünk után, pár órával meghalt, mivel nem fejlődtek ki a szervei megfelelően. Apám egy barom! Megcsalta anyát így anya egyből elhagyta. Unokatestvéreim, mind idősebbek nálam, már a többségüknek családja van. Egyedül anya és Niall az igazi családom. Bocsánat, anya, Niall és Greg, Niall bátyja aki olyan mintha az én bátyám is lenne. Ha úgy vesszük, Niall pedig az öcsém. Tudom, 2 hónap az semmi, de na, nekem számít. Niall-lel együtt nőttünk fel. Egy oviba, általános és közép iskolába jártunk, járunk. Mindent együtt csinálunk, legyen az sport, bál vagy akár születésnap. Egy a baráti körünk is. Hope és Mark mindig velünk vannak és igaz barátaink, de akkor is Niall a legjobb barátom. Tudom, sokak szerint nincs fiú-lány barátság, de ez az! Eszembe se jutott volna másképp tekinteni Niall-re egészen addig a napig...